- Mi van Lala? Le vagy törve mint a bili füle..
- Hagyd el, banyek!
- Óóóóócccseee! Há mi vaaaaan? - kérdezett rá Ede.
- Ne tudjátok meg...najóvan banyek,elmondom...
- Nemár!..Inkább akkor bungee-jumping kötél nélkül!- vetette közbe Tibi.
- Naszóval. Reggel korán zarándoklok kifele az állomásra,infraszemüvegben szinte a nagy sötétre való tekintettel.Késésben vagyok,naná.Út felbontva mint tejesdoboz a hûtõajtón.Sima átjutás óne,állhattam neki fogócskázni a dömperrel,meg a többi útkaparó jószággal a sikeres átjutás érdekében.Jó rendben,végre állomáson kint,vonat jön.Felpréselõdtem.Frankón mondom banyek : a szardiniásdoboz ehhez képes egy bálterem.Annyi helyem se volt,hogy semennyi.Reggeli melósvonatról lévén szó,a nagy összetorlódástól olyan izom-szag volt,mint a Mister-univerzum verseny elõtt az öltözõben...
- Te már csak tudod...sûrûn fordulsz elõ ilyen helyeken..-szólt közbe Tibi.
- Jóvanmár banyek ! Persze hogy nem voltam...
- Ki hitte volna !! Én frankón nem ! Ha rádnézek,egybõl a Svajcenegger jut eszembe.....amikor még csak kb 8 éves lehetett...de te még persze lehetnél fõszereplõ az "Etióp terminátor" címû filmben...simán elmenne..
- Bal lábbal keltél Tibi bátyám?..No persze ha kettõ van belõle,úgy nem kunszt..Node most nem ez a téma.Szóval banyek megy a préselõdés ezerrel,hering-effektus, dögszag meg minden.Állomásra be,ajto ki. A peronon ott áll egy életmûvész.Frankón mondom,még az ateisták is imádkozni kezdtek,nehogy oda szálljon hozzánk. De a jóisten nem figyelt,talán a Bumerángot hallgatta a slágerrádión vagy mittomén,lényeg a lényeg - a fószer behullámzott oda mellénk.Látszott hogy benne van a reggeli agyserkentõ vegyespálesz-tablettásbor koktél,és olyan szaga volt banyek,amilyennek biciklit lehet támasztani.De ez nem lenne elég,jött mögötte kb 1 köbméter muslinca.Frankón láttam: egy esélyem van a túlélésre, ha nem veszek levegõt amíg ittvan.
- Ne folytasd,kitalálom - vágott közbe Tibi. - Ugye túlélted?
- Tibi bátyám,ha így folytatod,még akár ûrhajómérnök is lehetsz.Mibõl jöttél rá?
- Gondoltam csak nem akarsz szomorú sztorikkal traktálni így reggel.
- Na jó mindegy banyek...folytatom.Gyorsan bespejzoltam annyi oxigént amivel egy edzett polinéz gyöngyhalász napokig kibekkelné a tengerfenéken.Igen ám,de ez az én acélos szervezetem számára kevésnek bizonyult.Fejem olyan volt banyek,mint a népstadion hajdanán egy Ujpest-Fradi meccsen; hol zöld hol lilás árnyalatban viritott mikor egy homályos viziómban eszembe jutott anyám egyik intelme : "Fiam,legalább kétpercenként vegyél levegõt!".Hát ennyit ugye csak megtehet az ember az anyja kedvéért...de bár ne tettem volna.
- Elért a feeling?
- Hát finoman szólva...bár én úgy mondanám banyek :mellbevágott mint városi gyereket a hegyi levegõ. Kicsit hezitáltam mint akit Mike Tyson szájonvágott, hogy most dobjak-e egy hátast,vagy mégis inkább várjam ki a menet végét,de aztán talpon maradtam,
- Hõs vagy! -szólalt meg Tibi.
- Dehogy! Csak egyrészt nem volt hely megpadlózni,másrész tuti hogy nem a Pamela Anderson jött volna mesterségesen lélegeztetni,hanem ez a szeszkazán.
- Hõs vagy..-szólt ismét Tibi.
- Most te belém akarsz kötni banyek?
- Kössön beléd a tejbegriz...
- Tibi bátyám ! Most kicsit ideg vagyok.Itt mondom életem történetét,te meg egyfolytába beszólsz.Nem lesz ennek jó vége!
- Mi van Lala? Dzsúdó-pudingot reggeliztél? Vagy birkózószõnyegen aludtál,hogy ilyen harcos vagy? Vedd már észre : kevés vagy mint New York-ban a Bin Laden-sugárút!
- Dehát ti kérdeztétek mi bajom !
- Kérdezte a fene,mondtad te annélkül is.Elmondtad? El. Meghallgattuk? Meg. Sajnállak-e? Nem én.
- Jóvan banyek,meséljen nektek ezután az Andersen..
- Azon legalább elalszok...de tõled még aludni se lehet olyan hangos vagy.
- Óóóóóccssse! Este üttyük a bajermünchent! - jött vissza a folyosóról Ede.
- Te Lala ! Az elõzõt visszavonom...mégse vagy olyan hangos...
..naszóval így indult a mai nap.Még mindenkiben benne él a megrázó történet a fiúról aki a reggeli melósvonattal jött dolgozni.Persze Lalát beküldtük a szoba közepére,hogy rendesen körbe tudjuk röhögni.Mindenki okult a mesébõl, Lala például azt hogy többet nem meséli el reggeli utazását, míg a többiek azt,hogy nem érdemes messze lakni,mert akkor vonattal kell bejönni.
...ennyit mára...további folytatás a reklám- ....azaz holnap után...
- Hagyd el, banyek!
- Óóóóócccseee! Há mi vaaaaan? - kérdezett rá Ede.
- Ne tudjátok meg...najóvan banyek,elmondom...
- Nemár!..Inkább akkor bungee-jumping kötél nélkül!- vetette közbe Tibi.
- Naszóval. Reggel korán zarándoklok kifele az állomásra,infraszemüvegben szinte a nagy sötétre való tekintettel.Késésben vagyok,naná.Út felbontva mint tejesdoboz a hûtõajtón.Sima átjutás óne,állhattam neki fogócskázni a dömperrel,meg a többi útkaparó jószággal a sikeres átjutás érdekében.Jó rendben,végre állomáson kint,vonat jön.Felpréselõdtem.Frankón mondom banyek : a szardiniásdoboz ehhez képes egy bálterem.Annyi helyem se volt,hogy semennyi.Reggeli melósvonatról lévén szó,a nagy összetorlódástól olyan izom-szag volt,mint a Mister-univerzum verseny elõtt az öltözõben...
- Te már csak tudod...sûrûn fordulsz elõ ilyen helyeken..-szólt közbe Tibi.
- Jóvanmár banyek ! Persze hogy nem voltam...
- Ki hitte volna !! Én frankón nem ! Ha rádnézek,egybõl a Svajcenegger jut eszembe.....amikor még csak kb 8 éves lehetett...de te még persze lehetnél fõszereplõ az "Etióp terminátor" címû filmben...simán elmenne..
- Bal lábbal keltél Tibi bátyám?..No persze ha kettõ van belõle,úgy nem kunszt..Node most nem ez a téma.Szóval banyek megy a préselõdés ezerrel,hering-effektus, dögszag meg minden.Állomásra be,ajto ki. A peronon ott áll egy életmûvész.Frankón mondom,még az ateisták is imádkozni kezdtek,nehogy oda szálljon hozzánk. De a jóisten nem figyelt,talán a Bumerángot hallgatta a slágerrádión vagy mittomén,lényeg a lényeg - a fószer behullámzott oda mellénk.Látszott hogy benne van a reggeli agyserkentõ vegyespálesz-tablettásbor koktél,és olyan szaga volt banyek,amilyennek biciklit lehet támasztani.De ez nem lenne elég,jött mögötte kb 1 köbméter muslinca.Frankón láttam: egy esélyem van a túlélésre, ha nem veszek levegõt amíg ittvan.
- Ne folytasd,kitalálom - vágott közbe Tibi. - Ugye túlélted?
- Tibi bátyám,ha így folytatod,még akár ûrhajómérnök is lehetsz.Mibõl jöttél rá?
- Gondoltam csak nem akarsz szomorú sztorikkal traktálni így reggel.
- Na jó mindegy banyek...folytatom.Gyorsan bespejzoltam annyi oxigént amivel egy edzett polinéz gyöngyhalász napokig kibekkelné a tengerfenéken.Igen ám,de ez az én acélos szervezetem számára kevésnek bizonyult.Fejem olyan volt banyek,mint a népstadion hajdanán egy Ujpest-Fradi meccsen; hol zöld hol lilás árnyalatban viritott mikor egy homályos viziómban eszembe jutott anyám egyik intelme : "Fiam,legalább kétpercenként vegyél levegõt!".Hát ennyit ugye csak megtehet az ember az anyja kedvéért...de bár ne tettem volna.
- Elért a feeling?
- Hát finoman szólva...bár én úgy mondanám banyek :mellbevágott mint városi gyereket a hegyi levegõ. Kicsit hezitáltam mint akit Mike Tyson szájonvágott, hogy most dobjak-e egy hátast,vagy mégis inkább várjam ki a menet végét,de aztán talpon maradtam,
- Hõs vagy! -szólalt meg Tibi.
- Dehogy! Csak egyrészt nem volt hely megpadlózni,másrész tuti hogy nem a Pamela Anderson jött volna mesterségesen lélegeztetni,hanem ez a szeszkazán.
- Hõs vagy..-szólt ismét Tibi.
- Most te belém akarsz kötni banyek?
- Kössön beléd a tejbegriz...
- Tibi bátyám ! Most kicsit ideg vagyok.Itt mondom életem történetét,te meg egyfolytába beszólsz.Nem lesz ennek jó vége!
- Mi van Lala? Dzsúdó-pudingot reggeliztél? Vagy birkózószõnyegen aludtál,hogy ilyen harcos vagy? Vedd már észre : kevés vagy mint New York-ban a Bin Laden-sugárút!
- Dehát ti kérdeztétek mi bajom !
- Kérdezte a fene,mondtad te annélkül is.Elmondtad? El. Meghallgattuk? Meg. Sajnállak-e? Nem én.
- Jóvan banyek,meséljen nektek ezután az Andersen..
- Azon legalább elalszok...de tõled még aludni se lehet olyan hangos vagy.
- Óóóóóccssse! Este üttyük a bajermünchent! - jött vissza a folyosóról Ede.
- Te Lala ! Az elõzõt visszavonom...mégse vagy olyan hangos...
..naszóval így indult a mai nap.Még mindenkiben benne él a megrázó történet a fiúról aki a reggeli melósvonattal jött dolgozni.Persze Lalát beküldtük a szoba közepére,hogy rendesen körbe tudjuk röhögni.Mindenki okult a mesébõl, Lala például azt hogy többet nem meséli el reggeli utazását, míg a többiek azt,hogy nem érdemes messze lakni,mert akkor vonattal kell bejönni.
...ennyit mára...további folytatás a reklám- ....azaz holnap után...
Utolsó kommentek