...korai reggel ez a világ történelmében. Nem mintha kései reggelek is léteznének, mert ezeket a közvélemény egyszerüen "délelőtt"-té formálta át. Tehát maradjunk a korai reggel viszonylatában. Bögrével kezemben beállok csendesen a teakonyha elött kialakult sorba és várom hogy ráfókuszálódhassak a mikrohullámú sütőre. Lala érkezik ekkor sor végére, kezében lábasnyi bögrével.
- Nehogymár! Mindenki csak a bögréjével jött! Ekkora kancsóval gyere vissza 10 után!
- Haggyámán banyek! Nagy bögrébe is lehet keveset inni..
- Hogy oda ne rohanjak! Alig lötyög egy fél liter az alján mi? De sajnállak!
- Ha fél liter, hát fél liter. A szervezetemnek ennyi a reggeli szükséglete.
- Nekem is vannak szükségleteim, sőt egyre sürgetőbbek - csapódott hozzánk Tibi - Úgyhogy jó lenne ha gyorsabban menne a sor.
- Há Tibi bátyám ! Pálinkás jóreggelt!!
- Beérném egy jó kávéssal is.
- Erről van szó Tibi bátyám...ki a kávét nem becsüli..
- Lala - szakitotta félbe Tibi. - Legalább addig várjál mig megiszom a kávét.
- Van egy olyan gyanúm Tibi bátyám, hogy ha megigérném ,hogy addig nem szólalok meg mig a kávédat meg nem iszod, akkor az a kávé még a pohárból várná az évszázad végét...
- Van benne némi logika - ismertem el.
- Nem vagy te buta Lala - bólintott Tibi is. Majd kifelé nézve elgondolkodott. - Affene..megint esik.
- Hja banyek.. szerencsétlen teniszpálya úgy felázik mint a nagymuter parkettája.
- És? Számit az? Ugyse nagyon teniszezik senki.
- Az az igazság Tibi bátyém, hogy nincs ellenfelem. Pedig én aztán játszanék ezerrel.
- Ugyan menj már! Azt se tudod melyik végét kell fogni az ütőnek!
- Én-e ? Hát már hogy a viharba ne tudnám??!
- Azt ne mondd, hogy tudsz teniszezni..
- Miaz hogy! Bár már nem vagyok a régi, de fénykoromban a kétkezes fonákomat rettegte egész Zugló!..de legalábbis az Egressy út körüli lakótelepeken..
- Nem akarlak zavarba hozni, de Zugló azért még nem Wimbledon!
- Ja persze ...azt tudom
- És mondd csak Lala: Mennyit teniszeztél? Hány évet?
- Évet?? Dehogy.. csak 3 labdányit.
- 3 labdányit?????
- Ja..3 labdánk volt. Egyszer szerváltam, kétszer fogadtam, aztán mentem a lakótelepre megkeresni a labdákat. Mire visszaértem végetért a tornaóra.
- Az ellenfél eközben mit csinált?
- Látom Tibi bátyám , nem érted kristálytisztán. Na akkor elmondom.Szóval banyek, megbeszéltük cimborámmal, hogy most aztán teniszezünk egyet.Előtte még sohase játszottam, ezért rákészülésként edzettem egy kicsit a Jimmy Connors Tennis nevü programmal, aztán megnéztem a Jurosporton a Wimbledons Classiscs cimü müsort. Több se kellett, innentöl kezdve az Agassi hozzám képest már csak ipari tanuló lehet.Bátran néztem a másnapi mérkőzés elé.
- Ami , ezek szerint eléggé rövid ideig tartott.
- Ne kapkodj, banyek, ott még nem tartok.Na szóval. Másnap. Teniszpályára be, körben 3 m magas kerités. "No - gondoltam, akkor -csapjunk bele!" Aztán mindent ahogy a tv-ben láttam. Szerva lényege: labda feldob, akkorát nyőgni mint szüléskor ha jönnek a tolófájdalmak, aztán akkorát ütni a labdába, hogy ha a túloldalon lepattan, akkor ott feltörjön a karsztvíz.Nem egy vaszisztdasz, bárki meg tudja csinálni...Labdát feldobtam, becsuktam a szemem aztán durr, ami a csövön kifér. Kicsit paráztam ezerrel, nehogy kicsusszon a kezemböl az ütő,mert esetleg beleáll a cimbora fejébe,aztán erre ő megsértődik és fuccs a tenisz-meccsnek. Ezért banyek, kicsit ferdén tartottam az ütőt. Így ahelyett,hogy a becsapódás helyén feltört volna a karsztviz, sokkal inkább föld körüli pályára állt a labda. Persze rögtön tudtam hogy szerva fogadásban sokkal jobb vagyok.
- Mégi miböl gondoltad?
- Hát...ha a szerva adása a gyengébb oldalam, akkor biztos a fogadás az erősebb...
- Logikus
- Nos tehát. Szoval jön a szerva, állok laza kisterpeszben, aztán ahogy a nagykönyvben meg van irva, egy gyönyörü kétkezes fonákkal visszabombáztam a bogyót. Kicsit ugyan magasra sikerült, de már csípte a kerités felső szélét.Mi ez ha nem biztató jel? Egyből jöhetett is a következő.Itt már taktikázni kezdtem.
- Mire te szerencsétlen?
- Nyugi már banyek, ne türelmetlenkedj! Noszóval. A szervát csak finoman visszapöttyintettem, de ugy ám ahogy csak a legnagyobbak.
- Magyarán :kerités felső széle
- Ugyan , dehogy. Át a másik térfélre. Aztán vad szingaléz csatakiáltással rohantam előre, merhogy ez a szerva-röpte játék lényege.
- Dehát nem is te szerváltál - vetette közbe Tibi.
- Ez pusztán részletkérdés.Hibára késztettem ellenfelemet, s mikor láttam hogy a labda pont alkalmas lecsapásra, akkor aztán megküldtem mint állat. Az az igazi jóféle kőolaj-fakasztó lecsapás volt, csak sajnos a labda átpattant a keritésen, és társai után indult..Aztán a többit már meséltem
Tibi az ég felé nézett tüntetőleg, majd néhány pillanat múlva Lalára.
- Befejezted?
- Hát....ja..dióhéjban ennyi lenne talán.
- Miért nem tollasoztál? Abba nem lehet ekkorát ütni
- Hát...a tollast egy életre megutáltam
- Hogy-hogy?
- Kellemetlen sztori. Kiskoromban nagyszüleimnél nyaraltam, és szerettem volna tollasozni.Igen ám, de a tollasütő meg otthon maradt. Semmi gond, a nagyfater barkács beállitottságú volt, mondta hogy ő majd csinál nekem. Valami összebarmolt fagurigába belekalapálta a nagymutertől beujitott vitrázsfüggöny- tartó aluminium rudat. Erre valami légycsapószerü izét eszkábált. Aztán bement a baromfiudvarba banyek, adott két sallert a kakasnak.A kihullott tollakat beleszurkálta egy radir-darabba és közölte hogy kész a tollasozó-készlet. Ilyesmit barkácsolt a nővéremnek is, és kipaterolt az utcára játszani, mert ha az udvarba lettünk volna félő,hogy megvadulnak az állatok.A nagymuter úgy gondolta,hogy egy sportoló mégse járhat akárhogy, ezért rám adta a nagyfater klottgatyáját, ami térdig ért, ha hónaljban elkötöttem cukorspárgával a derekát. Úgy néztem ki benne banyek, mint a kijevi Dinamó focistái a futball aranykorában.De még igy is fél kézzel fogni kellett a gatyakorcot, mert egy-egy laza sasszé után mindig lecsuszott. Na , miután így felvonultam banyek, az egész környék rajtunk röhögött. Az arra járó postás, menetből zuhant az árokba a röhögéstől, a szomszédban dolgozó köművesek hasonfekve csapkodták a földet,mig az idősebb asszonyok visitva próbálták túlkiabálni egymást....valahogy többet nem akartam tollasozni..
Persze addigra már a sorban előttünk állók is hallották az elbeszélést, és némelyik élénkebb képzelőerővel rendelkező hölgyemény érdekes módon kezdett rázkódni, kvázi fuldoklott a röhögéstől. Persze hangosan egyik sem mert tetszést nyilvánítani, ismervén Lala mimóza természetét, igy sikerült kilötyögtetni a kávénak szánt vizet. Kipirosodott szemmel fordultak vissza újabb vízadagot felvenni...
- Lala... gratulálok..a sor örvendetes módon lecsökkent..legközelebb is gyere...
- Nehogymár! Mindenki csak a bögréjével jött! Ekkora kancsóval gyere vissza 10 után!
- Haggyámán banyek! Nagy bögrébe is lehet keveset inni..
- Hogy oda ne rohanjak! Alig lötyög egy fél liter az alján mi? De sajnállak!
- Ha fél liter, hát fél liter. A szervezetemnek ennyi a reggeli szükséglete.
- Nekem is vannak szükségleteim, sőt egyre sürgetőbbek - csapódott hozzánk Tibi - Úgyhogy jó lenne ha gyorsabban menne a sor.
- Há Tibi bátyám ! Pálinkás jóreggelt!!
- Beérném egy jó kávéssal is.
- Erről van szó Tibi bátyám...ki a kávét nem becsüli..
- Lala - szakitotta félbe Tibi. - Legalább addig várjál mig megiszom a kávét.
- Van egy olyan gyanúm Tibi bátyám, hogy ha megigérném ,hogy addig nem szólalok meg mig a kávédat meg nem iszod, akkor az a kávé még a pohárból várná az évszázad végét...
- Van benne némi logika - ismertem el.
- Nem vagy te buta Lala - bólintott Tibi is. Majd kifelé nézve elgondolkodott. - Affene..megint esik.
- Hja banyek.. szerencsétlen teniszpálya úgy felázik mint a nagymuter parkettája.
- És? Számit az? Ugyse nagyon teniszezik senki.
- Az az igazság Tibi bátyém, hogy nincs ellenfelem. Pedig én aztán játszanék ezerrel.
- Ugyan menj már! Azt se tudod melyik végét kell fogni az ütőnek!
- Én-e ? Hát már hogy a viharba ne tudnám??!
- Azt ne mondd, hogy tudsz teniszezni..
- Miaz hogy! Bár már nem vagyok a régi, de fénykoromban a kétkezes fonákomat rettegte egész Zugló!..de legalábbis az Egressy út körüli lakótelepeken..
- Nem akarlak zavarba hozni, de Zugló azért még nem Wimbledon!
- Ja persze ...azt tudom
- És mondd csak Lala: Mennyit teniszeztél? Hány évet?
- Évet?? Dehogy.. csak 3 labdányit.
- 3 labdányit?????
- Ja..3 labdánk volt. Egyszer szerváltam, kétszer fogadtam, aztán mentem a lakótelepre megkeresni a labdákat. Mire visszaértem végetért a tornaóra.
- Az ellenfél eközben mit csinált?
- Látom Tibi bátyám , nem érted kristálytisztán. Na akkor elmondom.Szóval banyek, megbeszéltük cimborámmal, hogy most aztán teniszezünk egyet.Előtte még sohase játszottam, ezért rákészülésként edzettem egy kicsit a Jimmy Connors Tennis nevü programmal, aztán megnéztem a Jurosporton a Wimbledons Classiscs cimü müsort. Több se kellett, innentöl kezdve az Agassi hozzám képest már csak ipari tanuló lehet.Bátran néztem a másnapi mérkőzés elé.
- Ami , ezek szerint eléggé rövid ideig tartott.
- Ne kapkodj, banyek, ott még nem tartok.Na szóval. Másnap. Teniszpályára be, körben 3 m magas kerités. "No - gondoltam, akkor -csapjunk bele!" Aztán mindent ahogy a tv-ben láttam. Szerva lényege: labda feldob, akkorát nyőgni mint szüléskor ha jönnek a tolófájdalmak, aztán akkorát ütni a labdába, hogy ha a túloldalon lepattan, akkor ott feltörjön a karsztvíz.Nem egy vaszisztdasz, bárki meg tudja csinálni...Labdát feldobtam, becsuktam a szemem aztán durr, ami a csövön kifér. Kicsit paráztam ezerrel, nehogy kicsusszon a kezemböl az ütő,mert esetleg beleáll a cimbora fejébe,aztán erre ő megsértődik és fuccs a tenisz-meccsnek. Ezért banyek, kicsit ferdén tartottam az ütőt. Így ahelyett,hogy a becsapódás helyén feltört volna a karsztviz, sokkal inkább föld körüli pályára állt a labda. Persze rögtön tudtam hogy szerva fogadásban sokkal jobb vagyok.
- Mégi miböl gondoltad?
- Hát...ha a szerva adása a gyengébb oldalam, akkor biztos a fogadás az erősebb...
- Logikus
- Nos tehát. Szoval jön a szerva, állok laza kisterpeszben, aztán ahogy a nagykönyvben meg van irva, egy gyönyörü kétkezes fonákkal visszabombáztam a bogyót. Kicsit ugyan magasra sikerült, de már csípte a kerités felső szélét.Mi ez ha nem biztató jel? Egyből jöhetett is a következő.Itt már taktikázni kezdtem.
- Mire te szerencsétlen?
- Nyugi már banyek, ne türelmetlenkedj! Noszóval. A szervát csak finoman visszapöttyintettem, de ugy ám ahogy csak a legnagyobbak.
- Magyarán :kerités felső széle
- Ugyan , dehogy. Át a másik térfélre. Aztán vad szingaléz csatakiáltással rohantam előre, merhogy ez a szerva-röpte játék lényege.
- Dehát nem is te szerváltál - vetette közbe Tibi.
- Ez pusztán részletkérdés.Hibára késztettem ellenfelemet, s mikor láttam hogy a labda pont alkalmas lecsapásra, akkor aztán megküldtem mint állat. Az az igazi jóféle kőolaj-fakasztó lecsapás volt, csak sajnos a labda átpattant a keritésen, és társai után indult..Aztán a többit már meséltem
Tibi az ég felé nézett tüntetőleg, majd néhány pillanat múlva Lalára.
- Befejezted?
- Hát....ja..dióhéjban ennyi lenne talán.
- Miért nem tollasoztál? Abba nem lehet ekkorát ütni
- Hát...a tollast egy életre megutáltam
- Hogy-hogy?
- Kellemetlen sztori. Kiskoromban nagyszüleimnél nyaraltam, és szerettem volna tollasozni.Igen ám, de a tollasütő meg otthon maradt. Semmi gond, a nagyfater barkács beállitottságú volt, mondta hogy ő majd csinál nekem. Valami összebarmolt fagurigába belekalapálta a nagymutertől beujitott vitrázsfüggöny- tartó aluminium rudat. Erre valami légycsapószerü izét eszkábált. Aztán bement a baromfiudvarba banyek, adott két sallert a kakasnak.A kihullott tollakat beleszurkálta egy radir-darabba és közölte hogy kész a tollasozó-készlet. Ilyesmit barkácsolt a nővéremnek is, és kipaterolt az utcára játszani, mert ha az udvarba lettünk volna félő,hogy megvadulnak az állatok.A nagymuter úgy gondolta,hogy egy sportoló mégse járhat akárhogy, ezért rám adta a nagyfater klottgatyáját, ami térdig ért, ha hónaljban elkötöttem cukorspárgával a derekát. Úgy néztem ki benne banyek, mint a kijevi Dinamó focistái a futball aranykorában.De még igy is fél kézzel fogni kellett a gatyakorcot, mert egy-egy laza sasszé után mindig lecsuszott. Na , miután így felvonultam banyek, az egész környék rajtunk röhögött. Az arra járó postás, menetből zuhant az árokba a röhögéstől, a szomszédban dolgozó köművesek hasonfekve csapkodták a földet,mig az idősebb asszonyok visitva próbálták túlkiabálni egymást....valahogy többet nem akartam tollasozni..
Persze addigra már a sorban előttünk állók is hallották az elbeszélést, és némelyik élénkebb képzelőerővel rendelkező hölgyemény érdekes módon kezdett rázkódni, kvázi fuldoklott a röhögéstől. Persze hangosan egyik sem mert tetszést nyilvánítani, ismervén Lala mimóza természetét, igy sikerült kilötyögtetni a kávénak szánt vizet. Kipirosodott szemmel fordultak vissza újabb vízadagot felvenni...
- Lala... gratulálok..a sor örvendetes módon lecsökkent..legközelebb is gyere...
Utolsó kommentek